Az erdős Kárpátokban, ott is a Magurában van egy kicsiny falu, Selymesilosva. Ez a falu arról híres, hogy itt jegyzősködött valamikor Ilosvai Selymes Péter, aki után a falu Selymes, ő pedig a falu után Ilosvai lett. Ebben a faluban éltünk mi 26 évig a párommal, aki a helység lelkésze volt.

A mi kutyusunk volt a Pici kutya. Kölyökként került hozzánk, és rögtön befészkelte magát mindnyájunk szívébe, különösképpen a három fiunkat vette le a lábáról odaadó hűségével. Pici jó tanuló volt. A fiúk megtanították két lábon járni, körbeforogni, pacsit adni, ételt kérni, és ki tudja még mi mindenre. De még azért is híre ment, mert nagyon jó patkányfogó volt, s emiatt a tulajdonsága miatt mindegyik születendő kiskutyáját már előre lefoglalták, mert mindenkinél volt patkány, ami bizony nem kellemes. A legkisebbik fiunk volt a kölykök dédelgetője, ellátta őket finom falatokkal, és amikor elvitték a kiskutyákat az új gazdik, mindenkitől kapott egy pár lejt. Ez volt a szokás, mert csak így valódi a kutyavásár.
Pici bátor kutya volt, de a dörgéstől, villámlástól félt nagyon. Amikor jött a nehéz idő, azonnal szaladt be a konyhába, és bebújt a főzőkemence alá. Akármerre készülődtünk, ő mindég a nyomunkban volt, és ha visszakergettük, megbújt valahova, majd amikor már nem figyeltünk rá, utánunk settenkedett.
Egyszer rokon lányok érkeztek hozzánk látogatóba, és a fiúk meg akarták mutatni nekik a somlyói várat, amit akkoriban restauráltattak a lengyelek egykori királyuk, Báthory István emlékére. A faluból hosszú út vezetett Szilágysomlyóig: gyalog vagy szekérrel Sarmaságig, majd vonattal Somlyóig. Így az egyik reggelen szekérrel vágtak neki az útnak. Pici rendes szokása szerint futott utánuk. Rögtön visszakergették. Egész úton figyeltek, de Picit nem látták többet. Mikor megérkeztek az állomásra, akkor vették észre, hogy a kutya mégis ott futkározik körülöttük. Akkor jöttek rá, hogy egész idő alatt a szekér alatt ment velük. Nem volt mit csinálni, magukkal kellett vigyék a vonaton. Beültették az ülés alá, és ráparancsoltak, hogy meg ne moccanjon, és ő szót fogadott, meg se mozdult egész úton. Hazafele jövet már nem mertek vonatra szállni a kutyával, hanem gyalogszerrel indultak el. Így 9 km-t gyalogoltak miatta. Pici egész végig szaladgált fáradhatatlanul, és láthatólag nagyon jól érezte magát.
Egy másik alkalommal a kiscsirkék kezdtek elveszni, és nem tudtuk elképzelni, hogy mi viheti el őket. Egyik nap a fiúk fát akartak hasogatni, és bementek a fáskamarába fáért. Pici elsőként rohant be, és rögtön ásni kezdett mellső lábaival. Mikor a gödör elég mély volt, belefújt, majd félrehúzódott. Ekkor kiugrott a gödörből egy görény. Pici elkapta a nyakát, elharapta a nyakcsigolyáját, majd elhajította. A görény többet meg sem mozdult. Ezután a csibék sem vesztek el többet.

Ilyen hős volt a mi kutyánk. Ez a történet álljon emlékül Picinek, a hűséges kutyusnak.