A róka és a farkas
Nagymama

Az állatok a patak vizére mentek inni, ahol a róka orra összetalálkozott a farkas orrával. Ez bizony gyenge reggeli, sóhajtott a farkas. Lehetne bőségesebb is, mondta a róka, ha te segítenél nekem tyúkot fogni, mert utóbb is azért maradtam hoppon, mert a kakas kevés híján kikaparta a szemem. De ha te elvonnád a kakas figyelmét, én a tyúk felét neked adnám. Összefutott a nyál a farkas szájában a finom pecsenye gondolatára, és rögtön igent intett az ajánlatra. Neki is iramodtak az erdész udvarához, és amíg a róka megásta a kerítés alját, a farkas kissé lejjebb bedugta az orrát a drótkerítésen, azt jól megrázta és üvöltőzni kezdett. A kakas rögtön ott termett, nagy csatakiáltással ráugrott a farkas orrára, és többször is jó nagyokat csípett bele. Szaladt a farkas, de az erdész gyorsabb volt, és puskájával a farkas után lőtt. El is találta a farát, úgy, hogy az csak nagy sántikálva tudott hazáig vánszorogni. Otthon aztán oda tette az egész családját, hogy nyalják a sebét, és a fogaikkal kaparják ki a serétet a bőre alól. Üggyel – bajjal sikerült csak eltávolítani a söréteket, mert a bozontos szőrén, és vastag bőrén megakadt a lövedék. Mikor, valahogy összeszedte magát, elment a rókához, hogy elkérje a jussát. A róka nagy sajnálkozással fogadta a farkast, és elmondta, hogy amint haza ért, a családja olyan éhes volt, hogy azonnal széttépték a tyúkot, és mind egy falásig megették. Így, a legnagyobb sajnálatára, nem tudja megadni a tartozását. A farkas nagy mérgesen haza ballagott. Otthon lefeküdt a földre, mancsaira hajtotta a fejét, és úgy töprengett azon, hogy miként tudná megbosszulni a rajta esett sérelmet, de semmi sem jutott az eszébe. Így aztán, nagy búsan, nekieredt az erdőnek. Hát amint az erdőben bolyong, csak látja, hogy egy vadász meglőtt nyulat húz ki a bokorból. azt azonnal megnyúzza, de csak a húsát teszi a hátizsákjába, a bőrét pedig eldobja.  Rögtön rádöbbent, hogy miként fizessen a rókának. A nyúl bőrét kitömte a rózsabokorról szedett tövisekkel, és lefektette, mintha aludna a bokor alatt. Ezután elment a rókához, és elmondta neki, hogy ha netalán éhes, most jóllakhat, mert egy nyuszika alszik a csipkebokor alatt, és ha siet, elkaphatja. És miért nem kapod el te, hitetlenkedett amaz. Én az előbb ettem meg a feleségét, hazudta a farkas. Szaladt is rögtön a róka, mert nagyon éhes volt, és azonnal reá ugrott a nyúlra. Beleharapott, és már nyelte is a finom falatot, de oh jaj, jaj, kezdett ordítani, mert a tüske megsebezte a száját ,a torkát, és ahogy ment lefele, a nyelőcsövét is. Nagy keservesen haza vánszorgott a róka, és több mint egy hétig kínlódott, amíg eltávozott belőle a tövis. Nem mondott semmit a farkasnak, mert tudta, hogy miért kapta a leckét, de állandóan azon törte a fejét, hogy miként fizesse ismét vissza a kölcsönt! Egyszer, amint az erdőben egerészett, a fáról a mókuska megdobálta egy marék mogyoróval. Jaj nekem, végem van, sírt a róka, meglőtt a vadász. Csak én dobáltalak meg mogyoróval, kacagott a mókuska. A róka rögtön kapcsolt, és megkérte a mókuskát, hogy dobálja meg a farkast is, közben pedig kiáltsa, hogy szaladj, mert itt a vadász! Azt ígérte, hogy ha ezt megteszi, hoz neki egy zacskó diót. Rögtön el is ment a nagy diófa alá, és szedett a mókuskának egy jó zacskó diót. Legközelebb, amikor a mókuska meglátta a farkast, jól megdobálta mogyoróval, miközben kiáltozott: Szaladj, mert lő a vadász! Futott is a farkas inaszakadtában haza, és rögtön oda állította a családját, hogy szedjék ki a serétet az irhájából, de azok csak egy marék diót szedtek ki az összegubancolódott bundájából. Nagymérgesen visszament a mókuskához, és kérdőre vonta, hogy miért csinálta vele ezt a rossz viccet. Kérdezd meg a rókát, mondta a mókuska! El is ment azonnal a rókához, és kérdőre vonta, de a róka azt felelte, hogy ezután csak azt csináld másnak, amit magadnak is szeretnél, mert az a csipketövis nagyon durva volt! Belátta a farkas, hogy a rókának igaza van, és kibékültek, de többet nem mentek együtt tyúkot lopni!