A lovacska
Nagymama

Volt egyszer hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, egy lovacska. Nem volt neki patkója, és nagyon búsult, mert nem tudott úgy szaladgálni, mint a többi, hozzá hasonló lovacska. Nagyapám nagyon megsajnálta, és elküldött a kovácshoz, hogy patkoltassam meg szegénykét, hadd szaladgáljon ő is. Kötőféket tettem a nyakába, és elvittem a kovácshoz, a falu szélére. A kovács szép réz patkót adott, amit én a lábára tettem, és arany szegeket kértem, hogy azzal verjük fel a patkót. Fel is verte egy nagykalapáccsal, az után megkarizsmoltam, hogy lássam, nem lötyög a patkó. A patkolás nagyon jól sikerült, és miután kifizettem az árát a kovácsnak, a lovacska vidáman nyargalt az úton. A patkója így dobogott: Kipp – kopp, kalup – kalup. Kipp – kopp, kalup – kalup. Ekkor felért egy dombra, ahol megcsúszott, elesett, és kificamította a hátulsó bal lábának a bokáját. Nagy keservesen feltápászkodott, és most már így sántított: kipp – kopp, kalup, kipp – kopp, kalup. Ahogy mendegélt, elért egy nagy épület elé, ahol az volt kiírva, hogy ÁLLATKÓRHÁZ. Na, ez éppen nekem való lesz, kiáltott fel, és bement a kórházba. Ahogy bement az épületbe elállt szeme – szája a nagy csodálkozástól, mert tele volt a korház sérült állatokkal. Egy verébnek el volt törve a szárnya, egy kisegérnek a macskák lerágták a bajuszát, egy békának a gólyák összecsípték a fejét, egy kutyusnak a farkasok lerágták a farkát, egy cica éppen akkor feküdt fel a műtőasztalra, mert a kutyák megharapták a lábát, amikor felkergették a fára. A doktor bácsi adott neki egy injekciót, hogy ne fájjon a műtét. Mikor kész lett, örömmel mondta, hogy nem is fájt, és most siet haza, mert meg kel szoptassa a kis cicáit. A doktor bácsi felfektette a lovacskát a műtőasztalra, ő is kapott egy injekciót, és egy – kettőre helyre tette a bokáját. A lovacska sem érzett fájdalmat, így boldogan szaladt hazafele, és újból vidáman ügetett: kipp – kopp, kalup – kalup. Otthon bekötöttem a kötőfékjénél fogva a jászolhoz, adtam neki finom szénát, amikor megette zabos tarisznyát kötöttem a nyakába, és amikor ezt is megette, friss vizecskét kapott. Megalmoztam neki friss, aranysárga szalmával. A lovacska lefeküdt, és rögtön el is aludt ez után a mozgalmas nap után. Úgy aludt, mint a bunda, és nagyon szépeket álmodott. Itt a vége a mesének.