Volt egyszer, hol nem volt, volt egy nagy erdő. Ebben az erdőben éltek az erdei manók, akik segítették az erdő lakóit: a pókokat hálót szőni, a madarakat fészket rakni, és ők voltak azok is, akik az ehető gombák spóráit szaporításuk érdekében elvetették, nehogy mérges gombát egyen és megbetegedjen az, aki eszik belőle. Ezeknek a főnöke a legöregebb Manó volt, akinek olyan hosszú szakálla volt, mint ő maga, és azzal takarta be az elvetett spórát. Még arra is gondja volt, hogy megöntözze őket, ha nem volt eső. Így, aki gombát szedett, nyugodtan megfőzhette, mert az öreg Manóban mindenki megbízott.

Egyszer az erdészné gombát szedett, és elkészítette vacsorára.
Hogy el ne felejtsem, az erdészéknek volt egy kislányuk, akit Rózsikának hívtak. Rózsikát az erdő összes lakója szerette, mert játszott velük, és amikor megsérültek, bekötözte sebeiket, talpukból kihúzta a tövist. És most éppen ez a kislány betegedett meg. Ő is az erdőben szedte a gombát az anyukájával, amikor nagyon megtetszett neki egy szép piros gomba, és a kosárba tette. Így történhetett meg, hogy a kislány megbetegedett. Hányt, sápadt volt, és egészen elgyengült.
Ott virrasztott az egész erdő népe, simogatták a hasikóját, dörzsölgették, vígasztalták, de semmi sem segített rajta. Végül bevitték a kórházba, mert csak így tudták meggyógyítani.
Mindenki az öreg Manót hibáztatta, biztosan ő vetett el valami bolondgombaspórát. Hiába bizonygatta ártatlanságát, senki sem hitt neki, kivéve a madarakat. Ők azonban elhitték neki, hogy ártatlan, és azt mondták:
– Majd mi utána járunk, mert a mi Manónk nem tehetett ilyent.
Egész éjjel a fák alját lesték, ahol a gombák teremnek. Egyszercsak elkezdett huhogni a bagoly.
– Ide repüljön minden madár! Megvan a tettes!
Mind odasereglettek, és rácsaptak a tettesre, aki nem volt más, mint az erdei boszorka, aki mindig arra törekszik, hogy valakinek rosszat tegyen. Éppen most is a jó gombák közé akarta hinteni a bolondgomba spóráit. Sikoltozott is nagy mérgében, hogy rajtakapták, de a madarak nem kegyelmeztek neki, jól elverték a szárnyaikkal.
Azóta az öreg Manó állandóan figyeli a gombákat, és ha olyan gombát lát, amit nem ő vetett el, gondosan kigyomlálja, nehogy más is megbetegedjen.

Azért mindenki vigyázzon, aki gombát szed, mert nem tudhatjuk, hogy mikor járt ott a gonosz boszorka.