A test nélküli hang.

Sokáig fák között, sűrű erdőben bolyongott. Még gyalogösvényt sem talált, csak a vadak által kitaposott erdei csapásokon ment előre. Hogy el ne tévedjen, mindig abba az irányba haladt, amerről a napot látta felkelni az égen. Így aztán sikerült kivergődni az erdőből. A fák egyre ritkábban álltak, majd füves tisztásokkal tarkított bokros vidékre jutott. Végül a bokrok is elmaradoztak mögötte s csodálatos vidék tárult elébe. Ha előre nézett, ameddig ellátott, egészen addig, ameddig az ég összeért a földel, zöld fűvel borított pusztaság terült el. Háta mögött feküdt az erdő, de jobb kéz felől messze kiterjedt és félkörösen behatárolta a füves területet. Bal kéz felől is tovább terjedt az erdő, de aztán egy sziklafal, amelyik meredeken emelkedett ki a tájból, elzárta az erdő útját. Ez a sziklafal csak hirtelen kezdete volt annak a végeláthatatlan hegyvonulatnak, amelyik aztán bal kéz felől behatárolta a füves síkságot. Gombi gyönyörködve nézte ezt a tájat, majd egy helyet keresett, ahol leülhetett, hogy kipihenje magát. Rövidesen víz csobogására lett figyelmes. Egy gyors vizű patakocskára bukkant, amelyik a hegy felől a síkság felé tört magának utat. Jéghideg, kristálytiszta vize felfrissítette, és új erőt adott neki. Épp azon gondolkodott, hogy most a hegyek felé, vagy pedig a zöld füvön előre, a pusztaságba induljon, mikor valaki jó hangosan reá köszönt:
– Isten hozott a varázslók országába!
Összerezzent, mert a köszöntés nagyon váratlanul érte. Sehol senki, és egyszer csak megszólal valaki! Meglepődve, és kissé megszeppenve köszönt vissza:
– Szép jó napot kívánok én is neked! Bocsáss meg, hogy nem köszöntöttelek. Tudom, hogy úgy illett volna, hogy én köszöntselek, mert mindig az kell, hogy köszönjön, aki érkezik. Az szolgál mentségemre, hogy nem láttam, hogy te már itt vagy, és az igazság az, hogy még most sem látlak téged.
A hang halkan felnevetett, majd így válaszolt:
– Senki nem is vádol téged udvariatlansággal, hiszen te nem láthattál és most sem láthatsz engem. Engem ugyanis csak hallani lehet. Ez azért van, mert nincs testem, test nélküli hang vagyok. Tudom, hogy ez egy kicsit szokatlan dolog, de néhanapján azért bárkivel megtörténhet, hogy olyan hangot halljon, amely csupán csak hang, és nem tartozik hozzá látható földi test. Mi a láthatatlan világból jövünk, ahonnét jön mindaz, ami van, de nem látható.
– Ha nincs tested, akkor előtted nincs semmi akadály. mindenen keresztül tudsz menni? Még a falon is?
– Ez éppen így is van. Például most bemegyek a fejedbe, és szétnézek, hogy mi található benne! Benn is vagyok, és látom, hogy most már nem is a füleddel hallasz, hanem egyenesen az agyaddal. Van itt egy kis kamrácska, ide vezeti a füled a hangokat, és a hangok itt vállnak érthetővé számodra. Most én egyenesen ide bejövök, és akkor már nincs is szükség fülekre, egyből bent vagyok a hallásközpontodban, és hallasz engem. No, de látom, sok fiók, meg kamrácska van még itt. Ebben az emlékeid vannak elraktározva, ez a másik tele van nevetéssel, jó kedvel, és látom, van itt vakmerőség, bátorság és hősiesség is bőven. Ezek mind nagyon tetszenek nekem. Ellenben nagyon kevés itt a tudás, de az érthető, hiszen még csak ezután mész iskolába.
Gombi csodálkozva tapasztalta, hogy most valóban az van, hogy fülével semmi hangot sem hall, és mégis beszélget valakivel.
– Azt mondtad, hogy a láthatatlan világból jössz, de azt is mond meg, hogy miért jöttél hozzám!
– Barátaidtól hallottál már Szíjromról, de ők nem tudják a teljes történetet. Karmaly elpusztította őt, feleségével együtt! Jól sejtetted, valóban ők voltak a te valódi szüleid, habár te nem is ismerhetted őket, mert ők születésed után azonnal pókká varázsoltak, és elrejtettek téged Karmaly fondorlatai elől. Őket megölte a gonosz átok, de mivel már eljutottak az egyéni lét határain túlnyúló igazságok megismeréséhez, és kapcsolatba léptek az életet adó, és világot teremtő erővel, nem a halál sötét országába, hanem az örökkévalóság fényességébe jutottak. Apád olyan varázsló volt, aki a fénnyel szövetkezett. Sólyommá tudott változni, mivel a sólyom tud a legmagasabbra emelkedni. Teret és időt átrepülve, lehozta az örökkévalóság fénysugarait, és azok segítségével visszaverte Karmaly próbálkozásait, aki, a sötét erők segítségével, le akarta igázni az egész földet. Végül aztán Karmaly fondorlatosan, éjnek idején, álmában megölte őt, és édesanyádat, hogy senki ne állhasson útjába. Miután végzett édesapádékkal, összegyűjtötte a varázslókat, akik vagy nagyravágyásból, vagy félelemből, vagy azért, mert varázslatával elkábította őket, mellé álltak, követőivé lettek. Krokodilokká, vízilovakká, és különböző fenevadakká változtatta őket, és ezt a rettenetes hadsereget elindította, hogy lerombolja a világot. Édesapád azonban az örökkévalóságban is képes volt felölteni sólyomtestét. A felkelő nap fényében visszatért a földre, és ott keringett a szörnyű hadsereg fölött. Karmalyt kereste, és éles szemével meglátta, hogy hétfejű sárkánnyá változva vezeti hadseregét. Ekkor a magasból lecsapott rá, megragadta az iszonyatos fenevadat, és a magasba emelkedett vele. Hatalmas tűzgolyóvá változva tűntek el a magasba, és porrá égtek, csak egy kis sötét füstfelhő maradt utánuk a levegőben, ami nem foszlott szét, hanem visszaereszkedett a földre, ott lassan bekúszott a sötét erdőbe, ahol aztán végleg eltűnt mindenki szemei elől. Minden bizonnyal ez maradt meg Karmalyból. Hadserege is rögtön megsemmisült, mert a vadállatok visszaváltoztak varázslókká, akik vezér nélkül, visszatértek otthonaikba. Édesapád pedig azóta végleg ott van az örökkévaló fény otthonában. Most is sólyomtestet ölt, és jön ide, a földi világba, de már nem szabad beleavatkoznia a földi világ dolgaiba. A nagy harc után még annyit tudott tenni, hogy megkeresett téged, és visszahozott a varázslók földjére. Általam azt üzeni, hogy ő is, és anyukád is, nagyon szeretnek. Most már elég nagy vagy arra, hogy megálld a helyed a világban. Ha emellett a patak mellet tovább mész, megtalálod azt a barlangot, ahol beállhatsz tanoncnak. Hét évet kell itt tanulnod, hét évig varázslóinasként dolgozol mestered mellett, s amikor mindent megtanultál, felszabadulsz az inaskodásból, és varázsló, de akár varázslómester is lehetsz.
– Ebben az országban csak inaskodással lehet tanulni?
– Ez így igaz, mert iskolát létrehozni nagyon nagy feladat, és itt, eddig, még senkinek sem sikerült.
– Én akkor iskolát építek, ahova az ország minden részéből jöhetnek majd a 11 évüket betöltő varázslógyermekek megtanulni mindazt, amit egy jó varázslónak, mágusnak, vagy boszorkánynak tudnia kell,- mondta Gombi, és szívében melegséget érzett. A mások iránt való szeretet melegségét.
– Ez nagyon nagydolog lenne, hiszen a tudás az igazság megtalálásához vezet, és aki megismeri az igazságot, az megtalálja az örökkévaló fény útját.
– Köszönöm az átadott üzenetet, és mindent, amikről beszéltél. Most visszamész a te láthatatlan országodba? Én nagyon szeretném, ha mindig mellettem maradnál!
– Sajnos az fog történni velem, hogy, mivel testem nincs, szertefoszlok, mint a füst, vagy a köd, a pára.
Gombi előhúzott a zsebéből egy gyufásdobozt.
– Gyere, bújj be ebbe a dobozba, és a doboz vigyázni fog arra, hogy megmaradhass. Így is történt. A hang ezután a dobozban lakott, és csak nagyon ritkán bújt ki belőle, hogy nehogy szétfoszoljon.