Mikor aztán már a sok evés-ivásba szinte belefáradtak hirtelen hatalmas hópelyhek kezdtek szállingózni.
– A végén kiderül, hogy felettünk az ég beborult, és a mennyezet nem csak varázslat, hanem maga a valóság! – lepődött meg Gombi.
–  Én inkább arra szavazok, hogy ez a hópihézés sem valóság, ez is csupán csak varázslat – nézett körül Derzs. – Látjátok? Itt már mindent be kéne, hogy borítson a hó, de a hópelyhek csak kavarognak a lebegőben és aztán eltűnnek, mintha nem is lettek volna.
– Nem tűnnek el, hanem mind odaszállnak az északi varázslóhoz! – bizonygatta Gyulaj.
Valóban ez történt. Észak varázslója ezzel jelezte, hogy most reá kell figyelni, ő fog beszédet tartani.
– Ezt a kis havazást beszédem előszavának szántam, és arra szolgál, hogy felfrissítse a levegőt, hogy kiverje az álmosságot a szemekből, és hogy mindenki reám figyeljen, mert amit most elmondok, azt mindenki eszében kell, hogy tartsa.
A gólyák kivételével mindenki ismeri az itteni szabályokat. Elsősorban az ő kedvükért, de azért is, hogy a többiek se feledjék, el kell mondanom, hogy a mi varázstanyánk a jó szolgálatában áll. Ez a hegy, amelynek barlangjaiban élünk, az egekig ér, és összeköti az égi világot földi világunkkal. A hegy tetején pedig ott áll az élet fája, amelynek ágai közt ott ragyog a nap, a hold és a csillagok. Itt kapcsolódik tehát földünk a világegyetembe, mint fizikai, mint lelki értelemben. itt tudjuk a legpontosabban kimérni, hogyan hatnak reánk, világunkra, életünk jelenére és jövőjére a nap, a hold, a bolygók, a csillagok, és még egyéb égi jelenségek. Röviden összefoglalva: a kozmikus világból a különböző erők és energiák. Éppen ezért telepedtünk ide, a hegy lábához, hogy mindezen erőket megismerjük, és varázslásainkban felhasználjuk. Azt már minden varázsló születésétől kezdve tudja, hogy a világban két erő hat. Az egyik a jó, amelyik rendezettséget, életet teremt, védi, segíti, és előbbre viszi a világot. Nem csak mi, a varázslók, ismerjük ezt az erőt, hanem a varázstalan emberek is. Őket egy lelki erő, a Hit kapcsolja össze vele, és a hit segítségével képesek akár csodákat is véghezvinni. Mi, azok a varázslók, akik jót akarunk a világnak, és benne minden élőlénynek, a varázserővel kapcsolódunk hozzá, és segítségével lesz teljessé tudományunk.
A másik a sötét erő, amelyik élet ellenes. Rombol, feldúlja a rendet, zűrzavarba sodorja a világot, kegyetlen, gonosz, pusztít és gyilkol. Ez a sötét erő mindent megtesz, hogy a világot hatalmába kerítse. Kihasználja az emberekben lévő nagyravágyást, hazugságokkal magához csalogatja őket, s miután megtöri hitüket, életüket feldúlja, káoszba, reménytelenségbe, halálba vezeti őket. Sajnos sok varázsló is hatalomra vágyik, uralkodni, uraskodni akar, és abban reménykedik, hogy a sötét erők segítségével mindent elérhet, amire vágyik. Észre sem veszik, hogy közben a sötét erők kiszolgálóivá válnak.
Éppen ezért, ezen a tanyán tilos a fekete mágia, tilos gonosz átkok, és varázslatok használata. Tilos a sötét erők segítségül hívása, tilos a sötét erőkkel szövetkezni, vagy velük bármiféle más kapcsolatot létesíteni, fenntartani.
Ez lenne tehát házirendünk lényege. Aki ezt nem tartja be, azt kizárjuk otthonunkból. Még csak azt szeretném elmondani, hogy éppen azért, mert az égiek és földiek találkozási pontjánál lakunk, különösképpen ki vagyunk téve veszedelmeknek, bármikor szembetalálhatjuk magunkat különleges lényekkel, szokatlan, számunkra felfoghatatlan eseményekbe csöppenhetünk bele. Éppen ezért kezdő inasok nem mehetnek kísérő nélkül félórányira terjedő járóföldnél távolabbra. Azon kívül tilos a tó vizébe belépni, és ugyanakkor mindenki számára érvényesek a különböző helyeken kitett figyelmeztető táblák, feliratok!
Akit pedig rajta kapunk, hogy áthágták szabályinkat, azok bizony nem esznek itt több tortát!
Gombi önkéntelenül felkiáltott:
– Nem is kaptunk tortát!
Mivel a varázsló épp befejezte mondókáját, a keletkező néma csendben mindenki tisztán hallhatta a megjegyzést. Észak varázslója jóízűen felkacagott.
– Akkor hát jöjjenek a torták, édességek!
Egy szempillantás alatt eltűntek az asztalról az ételmaradékok, tálak, tányérok, és minden evőeszköz, helyükre torták sokasága került. Különböző színű és ízű, szemnek-szájnak kívánatos, tortafélék között lehetett válogatni. De volt ott tortán kívül rengeteg fajta édesség, csokoládé, fagylalt, és gyümölcsök is, meg gyümölcslevek, bólék, szörpök, koktélok.
– Ez aztán méltó befejezése az ünnepségnek! – nyögte ki Gyulaj, miközben egy hatalmas csokoládéval borított gesztenyepüré golyót tömködött a szájába. Gombi épp válaszolni akart, de szólni már nem tudott, mert hirtelen egy csoki galamb repült a szájába. Derzs jókedvűen nevetett fel:
– Úgy látom, neked már nem kell, hogy sült galamb repüljön a szádba, te szerényen megelégszel a csoki galambbal!
A csoki galamb nagyon finom volt, így aztán Gombi nem sokáig mérgelődött azon, hogy szólni sem tudott tőle.