Volt egyszer, hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kis malac túr, volt egy nagy erdő. Ez az erdő sok állatnak adott szállást. Itt lakott egymás szomszédságában a róka és a farkas. Mindkét odúban sok kis kölyök élt. Szegénykék mindig éhesek voltak, és ennivalót kértek a szüleiktől. A róka már nagyon megunta a sivalkodást, és azt javasolta a farkasnak, hogy menjenek el búzát aratni, majd kicsépelik a búzát, megőrlik, az anyukák pedig sütnek belőle finom kenyeret és kalácsot. Nyomban el is indultak a mezőre. Az erdőn átvezető úton találtak egy üreges fát, amelyben finom méz volt. Azt mondja a farkas:
– Együk meg, komám, a mézet.
– Nem úgy, komám. Inkább, mikor elvégeztük a dolgunkat, jobban fog esni.
Így is tettek. Elértek a mezőre, és elkezdték learatni a búzát. Egyszer csak azt mondja a róka:
– Nekem el kell mennem, mert keresztelőbe hívtak.
Na, el is indult, de csak a mézig ment. Ott jól belenyalt a mézbe, és visszament. Kérdi a farkas tőle, hogy hogy hívják az újszülöttet?
– Megkezdtem.- Feleli a róka.
Egy idő múltán megint mondja a róka:
– Nahat, megint hívnak keresztelőbe.
– Menjél csak, ne szomorkodjál.
El is szalad, de megint csak a mézig. Ott jól belenyal a mézbe, és fordul is vissza. Kérdi a farkas:
– Hogy hivják a gyereket?
– Feleztem- válaszolja a róka.
Aratnak tovább. Egyszer csak megint mondja a róka:
– Megint hívnak keresztelőbe .
– Jól van, – egyezik bele a farkas.
De a róka megint a mézhez szalad, és kinyalja az egészet. Mire visszaért, a farkas már be is fejezte az aratást.
– Na, hogy hívják a gyereket?
– Végeztem.
Elindulnak hazafelé, és elérnek a mézhez. Szalad a farkas, hogy nyalja, de ott egy nyalintás mézet sem talál. Ekkor jut eszébe a gyerekek neve: Megkezdtem, Feleztem, Végeztem. Nagy haragra gerjedt a farkas és azt mondja:
– Ezért mi megvívunk.Te is keress magadnak segítséget, és én is.
Szalad a róka, felkéri a sast, a macskát és a gúnárt. A farkas meg kéri a medvét, a kutyát és a vaddisznót, hogy segítsenek neki. Mikor meglátták a róka segítői ezeket a nagy állatokat, úgy megijedtek, hogy a macska felmászott a fára a sas mellé, és ijedtükben olyan ricsajt csaptak, hogy még a farkas segítői is megijedtek. A macska a kutya hátára ugrott, és elkezdte karmolni és harapni. A sas a párját hívta segítségül, és a vaddisznót megragadva felrepítették a fészkükbe a fiaiknak vacsorára. A gúnár a medvét kezdte csipkedni, erre az is futásnak eredt. Így győztek a gyengék az erősek ellen. Ezekután a farkas kibékült a rókával, és jó szomszédságban éltek az erdő lakóival együtt.
Itt a vége, fuss el véle.