Volt egyszer hol nem volt, heted hét országon is túl, egy nagy erdő. Ez az erdő olyan nagy volt, hogy napokig lehetett benne menni, és mégsem ért véget. Hát még a fák milyen magasak voltak, és milyen hosszú ágaik voltak! Minden madár kapott magának fészekrakó helyet, ahol a fiókáit kikölthette, és felnevelhette. Nem is beszélve arról a sok szép bokorról és virágról, amik a fák alatt voltak. Vaddal is bővelkedett az erdő. Ezeknek is jutott odú, kotorék, barlang. Melyik állatnak mire volt szüksége. Az erdő aljában terült el a mező, ahol báránykák legelésztek, és a szép búzamezőn szebbnél szebb pipacsok, búzavirágok, margaréták nyíltak. A réten is sok állat talált menedéket. Itt lakott a mezei nyulak sokasága, hörcsögök hordták üregükbe a búzát, és mezei egerek rágcsáltak. Tücskök zenéltek, és méhek gyűjtötték a mézet.
Egy napon idegen hangok verték fel az erdő csendjét. Egy teherautó érkezett nagy durrogással, és megállt az erdő közepén, a tisztáson. Kiszállt belőle egy házaspár a két fiával, és azt kérdezték, nagy fennhangon, hogy hol lakik az erdő parancsnoka, a medve, mert vele volna egy kis beszélni valójuk. Erre a legbátrabb, és legöregebb róka előjött a sűrű bozótból, és megkérdezte, hogy mi járatban vannak. Az idegenek azt felelték, hogy személyesen a medvével szeretnének beszélni, így a róka elvezette őket a medve barlangjához, és kihívta. A medve ki is jött, kérdezve, hogy miben lehet a segítségükre. Az idegenek kezet fogtak a medvével, és bemutatkoztak.
–    A feleségemmel együtt tánc és illem tanárok vagyunk – mondta a férfi-, és azt szeretnénk kérni, hogy engedélyezze nekünk, hogy az erdő ifjúságának illemet és táncot tanítsunk.
A  medve elcsodálkozott a  különös kérésen, de ahogy elgondolkozott, belátta, hogy bizony ráférne az ifjúságra a tanulás. Ezért azt mondta nekik, hogy szívesen beleegyezik, csak előbb meg kell kérdezze az erdei tanácsot is. Addig ameddig meglesz az eredmény, várakozzanak.
A medve kiadta a parancsot a szarkáknak az erdei tanács összehívására, amit azok rögtön teljesítettek Nagy csörgés közepette azonnal összehívták a tanácsosokat. A medve előadta a tánctanár kérését. Csodálkozó arccal néztek azok egymásra. Szólásra emelkedett a vaddisznó, elmondván a véleményét, miszerint ö nagyon helyesnek találná ha a fiaik táncot és illemet tanulnának, és nem össze – vissza ugrálnának, és visítoznának, és a lábuk között bujkálnának, amikor élelmet keresnek. Ezt a tanács is jónak találta, és a vaddisznót megtapsolták. Ezután a szarvas kért szót, kifejezve aggodalmát, miszerint attól fél, hogy nehogy sok tandíjat kérjenek, mert azt ők nem tudják megfizetni. Még a róka kért szót, és azt mondta, hogy neki az a véleménye, hogy fogadják meg a mestert, de kérdezzék meg tőle, hogy mit kell neki fizetni. Ezt minden tanácsos jónak találta, és behívták a tánctanárt. Megmondták neki, hogy örömmel fogadják az ajánlatát, és mondja meg, hogy mit kér a tanításért. Ő örömmel vette a határozatot, és azt mondta, hogy ne aggódjanak, mert természetben kér fizetést, egy bögre mézet, egy pár kosár erdei gyümölcsöt, és egy üveg boróka pálinkát. Ezt rögtön elfogadták a tanácsosok, és megengedték a táncterem felállítását. Ezzel elkezdődött a nagy munka, amihez megkérték a szülök segítségét, és egyesült erővel felállították a ponyvasátrat, leszedték az autóról a parkettet, és lerakták. Egy pianínó is volt az autón, azt is a helyére tették. Még volt az autón sok összecsukható szék, azokat elhelyezték a fal mentén, és már készen is volt a táncterem. Megkérték a szarkákat, hirdessék ki erdőn- mezőn, hogy aki be akar jelentkezni táncot tanulni, az iratkozzon be, mert másnap már kezdődik is a tanulás. Akadt jelentkező bőven, sőt, még az erdész is beíratta a fiát és a leányát, úgy is egész nap az erdőben tartózkodtak, és az állatokkal játszottak. Legalább tanuljanak valamit!
A tanfolyam hat hétig fog tartani, és egy vizsgaelőadással zárul. Minden vasárnap délután buli is lesz. Ez a bejelentés mindenkinek nagyon tetszett, és megtapsolták a tánctanárt. Aztán nagyság szerint felállították a tanulókat. Egyik sorban a leányokat, és szemben velük a fiúkat. A fiúk meghajtották magukat, és megkérdezték a szemben állót, szabad?  A leány pukedlizett, és azt mondta: szabad. Akkor párba álltak, és elkezdődött a tanulás. A tanár egyik fiát Gyurkának hívták, a másikat Sanyinak. Gyurka zongorázott, és ennek a hangjaira táncoltak. Eleinte nagyon nehezen ment a tanulás, többen is hanyatt vágódtak a fényes parketten, mások meg hasra estek, amin a többiek jókat kacagtak, de rendre megszokták, és kezdtek biztonságosan táncolni. Sanyinak is akadt elég dolga, mert ö kellett útbaigazítsa a kicsiket, akik még azt sem tudták, melyik a jobb, és melyik a bal lábuk. Meg aztán akadt olyan huncut róka, meg farkasfi, akik többet táncoltak a partnernőjük lábán, mint a sajátjukon, és jókat kacagtak, mikor azok nagyokat visítottak.
A nagyobbak hamar megtanulták a lépéseket, és már vígan tangóztak meg keringőztek, de a kisebbek össze-vissza támolyogtak, és a kislányok is kikosarazták őket, mert többen is megsérültek, amikor a nagy körmeikkel megsebezték a lábukat. Inkább leültek petrezselymet árulni. Ezt arra mondták, aki nem táncolt, hanem a széken üldögélt.
A nagyok már jól összeszoktak, kialakultak a párok. Volt egy nagyon szép fehér házi nyuszika, akit az erdészgyerekek hoztak magukkal. Ennek annyi táncosa akadt, hogy azt sem tudta, melyiket válassza. Különösen két mezei nyuszi versengett érte, ezek minduntalan lekérték egymástól. Egy alkalomkor nyuszi Gyuszi kitépte a házi nyuszi kezéből a zsebkendőjét, és kifutott vele a térre. Éppen szünetre csengettek ki, és mindenki őket nézte. Nyuszi Gyuszi futott a kendővel, de a házi nyuszi utolérte, és kérte vissza a kendőjét. Ő tíz puszit kért cserébe. Végül megegyeztek kettőbe, amit a nyuszika meg is adott, és így vissza kapta a kendőjét. Éppen jókor, mert csengettek is be. A teremben párba kellett állni, és nyuszi Gyuszi gyorsan oda állt elébe, meghajolt és táncra kérte, de fehér nyuszi kikosarazta. A másik mezei nyúl azonnal felkérte  és kacagva elkezdtek tangózni. Nyuszi Gyuszi nagy mérgesen leült egy székre, és hátat fordított nekik.
Két másik erdei nyuszika is járt a tánc iskolába. Az egyiket Nyafinak, a másikat Nyifinek hívták. Ők ikertestvérek voltak és elválaszthatatlanok. Ők is párba kellett álljanak, de mivel nem akarták egymás kezét elereszteni, mind hátráltak, és egyszer csak azon vették észre magukat, hogy nem maradt párjuk. Szégyenkezve ültek le a székre petrezselymet árulni. A tanár néni ezt észrevette, és felszólította nyuszi Gyuszit, hogy az egyik ikret kérje fel táncolni. Ő végig nézett a nyuszikákon, félre húzta a száját, és azt mondta, hogy ö ilyen kis békákkal nem táncol. Nyafika reá öltötte a nyelvét és azt mondta neki: jössz te még a mi utcánkba! Gyuszi is kinyújtotta a nyelvét és azt mondta, hogy: én soha. Nyafi és Nyifi jót kacagtak, aztán kettesben álltak párba, és olyan szépen táncolták a foxtrottot, hogy a tanárnő megdicsérte őket. Két kis mókuska is megcsodálta a nyuszikákat, többet le sem vették róluk a szemüket. Táncra kérték őket, és így aztán többet nem kellett petrezselymet árulniuk.
Már vége felé közeledett a tánckurzus. A tanárok kiválasztották az ügyesebbeket olyan tánc megtanulására, amit a vizsgán fognak előadni. Nyifike és Nyafika a két mókus fiúval apacs táncot tanult, a róka és a farkas- fiak egy román népi táncot, kalusélt, jártak, az erdész lány az őzikékkel, az erdész fiúval és az őzbakokkal magyar népi táncot lejtettek. Mindezek mellett a többiek bemutatták a tánciskolában tanult táncokat. Végre eljött a nagy nap. A szarkák kihirdették az előadással egybekapcsolt táncvizsgát, meg azt, hogy a vizsga után bál lesz, amin mindenki részt vehet,és táncolhat reggelig.
Vasárnap délután kezdődött az előadás, amin megjelent az erdő apraja – nagyja, és megtöltötték a termet. A tanár a színpadon megtartotta búcsúbeszédét, majd átadta a helyét a szereplőknek. Minden szereplő a tudása  legjavát nyújtotta, amit a nagyérdemű közönség hálásan megtapsolt. Miután vége lett az előadásnak medve tata megköszönte a tanárcsaládnak a tanítást, és átadta a megbeszélt tandíjat, amit még meg is toldottak egy kosár erdei gyümölccsel. A tanár bácsi köszönetet mondott, mindenkinek jó mulatást kívánt és bejelentette a bál kezdetét. Vendégek, tanulók táncra kerekedtek és a bál kivilágos- kivirradatig tartott. Én is ott voltam, és a cipőmet rongyosra táncoltam. Itt a vége fuss el véle!