Miután megtartották a párducok lakodalmát, az ifjú pár visszaköltözött a fekete párducfiú erdejébe, mert hiányoztak neki a régi jópajtások. A róka és a többi barát nagy örömmel üdvözölték, és segítettek nekik felépíteni a hajlékukat. A házavatásra nagy ünnepséget rendeztek, amire az erdő minden állata elment, és ajándékot vitt, kitől mi tellett. Mackóék mézet hoztak, rókáék halat sütöttek az ünnepségre, farkas barát bort hozott, az őzikék szederrel kedveskedtek nekik. A madárzenekar teljes létszámmal megjelent,ők szolgáltatták a zenét nagy lelkesedéssel, kivilágos virradatig. A fiatal feleség is nagyon jól érezte magát, és nagyon megszerette az új ismerősöket.
Telt-múlt az idő a maga megszokott rendje szerint, és eljött az a pillanat, amikor megszülettek az ikrek, egy fiú, meg egy kisleány. A leány az anyjához, a fiú az apjához hasonlított. Nagy volt az öröm a párduc családnál. Jöttek a kománék, hozták a komatálakat, és mind dícsérték az újszülöttek szépségét. Most megint tartottak egy szép ünnepséget, amikor megkeresztelték a kicsiket.
Szépen nőttek a fiatal csemeték, s minden barát tanított nekik abból, amit ő tudott. A mókusok fára mászni, és ágról ágra ugrálni tanították őket, a bocsoktól bukfencezni, a rókáktól huncutságot, a farkasoktól ügetést és magasugrást tanultak. A szülők csak ámultak-bámultak, amikor látták, hogy miket tudnak a csemetéik. De akkor ámultak el a legjobban, amikor kijelentették, hogy ők szeretnék ezt a tudásukat megmutatni az embereknek, hogy tapsoljanak nekik, mint ahogy a nagyszüleik elmesélték nekik azokat az időket, amikor még cirkuszban szerepeltek. Megszidták, és arra buzdították őket, hogy éljenek úgy, mint a szüleik, dolgozzanak, és ne törjék hiábavalóságon a fejüket. Búsult a két párduckölyök, de azért nem hagyták abba a tornászást, és ez volt nekik az igazi öröm.
Történt egyszer, hogy egy cirkuszkaraván utazott keresztül az erdőn, és felfigyeltek a kis párducok mutatványaira. Nagyon elcsodálkoztak a látványon, és megkérdezték őket, hogy nem volna-e kedvük velük tartani? Elszomorodva mondták, hogy a szüleik hallani sem akarnak ilyesmiről, pedig ők nagyon szeretnének cirkuszi mutatványosok lenni, mert nagyszüleik is azok voltak. Megkérték a cirkuszigazgatót, hogy menjen el velük az otthonukba, hátha meggyőzik őket. A cirkuszigazgatót eleinte nem fogadták szívesen a szülők, de amikor mondták, hogy már nem úgy van, mint régen volt, ma már nem veréssel idomítják az állatokat, hanem jutalmazzák őket a jó teljesítményért, a közönség pedig tapssal hálálja meg a szép mutatványt, akkor meggondolták magukat, és beleegyeztek, hogy próbából, elengedik csemetéiket. De ha nem fogják szeretni ott, akkor hazatérhetnek.
Így kerültek a cirkusz porondjára, ahol még egyéb szép mutatványt is megtanultak, amiért a hálás közönség megtapsolta a két párducot. Még sokszor meglátogatták a szüleiket, akiknek elmondták, hogy nagyon szeretik a foglalkozásukat, és nem cserélnék fel mással.
Még ma is boldogan élnek, és holnap a ti vendégeitek lesznek, feltéve, ha a cirkusz hozzátok érkezik.