Volt egyszer, hol nem volt, egy kerek erdő. Ebben az erdőben nagy békességben éltek az állatok és az erdei manók. A manók az erdőben levő ezüstbányában bányásztak, az ezüstöt néha az ördögök vették meg, akik az ezüstöt arra használták, hogy embereknek adták oda, de cserébe a lelküket kérték, s aki belement a vásárba, annak a lelkét, halála után, magukkal vitték a pokolba. Az erdő királya, a medve, a fejét csóválta emiatt, de a manók azt mondták, hogy aki az ezüstért eladja a lelkét, az meg is érdemli, hogy a pokolra jusson! Miután ebben a kérdésben egyet értettek, szent volt köztük a béke. A Manó gyerekek a kis mackókkal együtt játszottak, és a szüleik is jó barátságban voltak. Egy napon a kis Manóka éppen a mackóhoz igyekezett, amikor hangos madár csicsergés vonta magára a figyelmét. Kíváncsian ment a fa alá, ahol egy cinege pár veszekedett a kakukkal, amiért már megint az ö fészkükbe tojta le a tojását. Nagy mérgesen ki dobták a kakukktojást, ami aztán az ott kíváncsiskodó Manóka szép tiszta nadrágján loccsant szét. Erre aztán Manóka keservesen sírni kezdett. A kakukk azt a tanácsot adta neki, hogy mossa ki a nadrágját a lótuszos tó vizében, és mivel jó nagy a szél, hamar megszárad. Szaladt is a tóhoz, ahol fóka mama úszkált, aki aztán rögtön elkérte a nadrágot, hogy kimossa. Amint azonban mosni kezdte a nadrágot egy rabló hal kikapta az uszonyai közül és elmerült vele. Manóka, ezt látva, levetette a kabátját, és a vízbe ugrott, de a tó fenekén egy kő alá került a lába, és végül a fóka kellett segítsen neki, hogy kimeneküljön a víz alól. A rókagyerek éppen arra járt, meglátta a kabátot, és nagy örömmel haza vitte. Így aztán mire Manóka partra ért, már se kabátja se nadrágja nem volt. Sírva szaladt haza, de már akkor a hideg szél úgy átjárta, hogy a bőre szederjesen kék volt, és reszketett, mint a nyárfalevél. Anyukája gyorsan pizsamába öltöztette, és az ágyba bújtatta. Ekkor kopogtattak az ablakon. A halász bácsi hozta haza Manóka nadrágját, mert ezt halászta ki hal helyett. Közben Kakukkmama eljött megkérni Manóka anyukáját, hogy ne bántsa Manókát, mert az ő hibájából lett piszkos a nadrág. Ekkor tudta meg, hogy a kabátka elveszett. Rögtön bejárta az erdőt, és kérte, hogy aki megtalálta a kabátot, az vigye haza Manókáékhoz. Róka néni amint meghallotta, azonnal a fia karjára tette a kabátot, aki azt haza vitte kis barátjának. Ekkor Manóka már olyan lázas volt, hogy félre beszélt. A kis róka sietve ment másik barátjához, a mackóhoz, ahol elmondta, hogy milyen beteg Manóka. Mackó néni rögtön mézet vitt a kis betegnek, a bagoly pedig, az erdő orvosa, teát főzött neki hársfa- virágból, és borogatást tett a torkára. Ettől kezdve minden állat ajándékot hozott a kis betegnek, barátai pedig szórakoztatták, hogy ne unja magát. Nemsokára meg is gyógyult, és vígan ugrándozott barátaival az erdőben. Ekkor az erdő lakói azt vették észre, hogy valaki éjjelente kilopja a madarak fészkéből a tojásaikat, és a málna meg a szederbokrokra undok hernyókat dob, és az erdőben több a mérges gomba, mint az ehető. Elkezdtek tanácskozni, és elhatározták, hogy meglesik a kár okozóját. Éjjelente őrséget állítottak. Először a vaddisznók álltak őrséget, de éjfél fele olyan langyos, álmosító szél kerekedett, hogy menten elaludtak. Másik éjjel a róka és a farkas figyelte a bokrokat, a bagoly meg a sas a madarak fészkére vigyázott. Mivel ők éberebbek voltak a többinél meglátták, hogy a fészkeket a boszorkány fosztja ki, a hernyókat meg a mérges gombákat a férje, az ötfejű sárkány szórja le, de semmit sem tudtak ellenük tenni, mert a boszorkány seprűn lovagolt, a sárkánynak pedig szárnyai voltak. A manók mikor meghallották a nagy bajt, elhatározták, hogy segítenek az erdő lakóin, nem hagyják elpusztítani az erdőt, hiszen amikor a kis Manóka bajban volt, minden állat segített meggyógyítani. Üzentek az ördögöknek, akik rögtön el is jöttek, és megbeszélték, hogy egy zsák ezüstért pokolra viszik a boszorkányt, és egy másik zsák ezüstért a sárkányt. Estére ott lapult minden bokorban és fán a pokol minden ördöge. Jött is a boszorkány meg a sárkány, de a boszorka a nagy orrával megérezte a kénszagot, és szólt a sárkánynak, hogy ő nagy kénszagot érez, és jobb lesz, ha ma inkább a szomszéd erdőbe mennek. Szerencsére a mókuskák meghallották a beszélgetést, és azt tanácsolták, hogy fürösszék meg az ördögöket a tóba. Aznap volt nagy lubickolás, súrolás, és estére minden ördög ki volt mosdatva, úgy, hogy semmi kénszagot nem lehetett érezni. Ismét elfoglalta minden ördög a helyét, és amikor a két semmirevaló elkezdte gonosz munkáját, az ördögök serege lefogta őket, és levitte a pokolba, ahova valók voltak. Az erdő megszabadult az ellenségeitől, és az állatok boldogan élték tovább megszokott életüket.