Egy olyan történetet írni, mint J.K.Rowling? Talán a Gombi, a pókból lett tündérfiú folytatásaként? Azt is ifjúsági olvasmánynak szántam, végül a Cser kiadó 6-8 éveseknek való mesekönyvként adta ki, de miért ne szólhatna a történet kezdetben a kicsiknek, s ahogy a főhős ifjú vitézzé, illetve varázslóvá válik, úgy fejlődik a mese is ifjúsági regénnyé.

A próbatétel
– Mindenki felkészült a próbára? – csendült fel váratlanul Boróka varázslóasszony hangja. A kérdés úgy hasított a várakozók zaklatott szívébe, mint ahogy egy hétágú ostorként szétágazó villámlás végigsújt a nyári förgeteg fekete egén. – Akkor kettős sorba felfejlődve indulás!
A lángbetűs ajtó szélesre tárult előttük, és már ott is álltak a hatalmas barlangdíszterem közepén. Gombi káprázó szemekkel nézett szét a teremben, s mikor a feléjük forduló kíváncsi arcok sokaságát meglátta, úgy érezte, hogy a legszívesebben föld alá süllyedne, s ha lábai engedelmeskednek, talán kirohan onnan. Ekkor valami érdekes, és megfoghatatlan dolog történt vele. Hirtelen könnyűnek érezte magát, aztán valamiképpen a magasba emelkedett, és most már felülről látott mindent. Valami különös módon kiléphetett testéből, mert látta az alant álló önmagát, a saját maga körül álló társaival együtt. Onnan fentről, most már teljesen megnyugodva, gyönyörködve nézett végig az ünnepélyre felkészített helyiségen. Körbe a falakon itt is fáklyák lobogtak, mint az előcsarnokban, de ezek a fáklyák szikrázva, füst nélkül égtek, és érdekesen kékes fényt árasztottak. Az asztalok fölött hatalmas csillárok lebegtek, amelyekben ezernyi karvastagságú gyertya égett és hatalmas lánggal világított. Valahol magasan a fejek fölött a mennyezet úgy díszelgett, mint a valódi csillagos ég kupolája, de ő tudta, hogy az valójában a csónakmester műve, és nem más, mint varázslat. Megfigyelte, hogy ő és társai, az újonnan jött gólyák, ott állnak középen, szemben velük egy asztal, amelyen különböző tárgyak foglalnak helyet. Tőlük balra és jobbra, négy hosszú asztal mellett, ott ültek a felsőéves inasok. A hosszú asztalokra merőlegesen még egy asztal volt elhelyezve. Ennél az asztalnál ott ült a négy varázslómester, és ott ültek színes, tarka talárba öltözve segédeik, a boszorkányok. A tanoncok mind egyforma, fekete talárt viseltek, de a mesterek válláról, ruházatukat eltakaró, selymesen csillogó, különböző színű, csillagokkal borított, palást omlott alá. Gombi rögtön felfogta, hogy a fehér palástos mester ezüstcsillagokkal nem lehet más, mint a keleti varázsló, míg az ellentétes színű, fekete palástos, fénylő fekete csillagokkal díszített mester, minden bizonnyal a nyugati varázsló. A narancsszínű paláston aranycsillagos varázsló, mint aki a déli nap ragyogását tükrözi, az a dél varázslója, és a kobaltkék színű paláston türkizkék csillagokkal, pedig, a jeges északi égtáj varázslója, a Jégvarázsló.

Ekkor az ezüstcsillagokkal díszített fehér palástos varázslómester felállt székéből. Mindenki reá irányította tekintetét, többé pisszenést sem lehetett hallani. Gombi érezte, hogy nagyot zökken, s rájött, hogy már nem a magasból nézelődik, tehát visszatért önmagába. Hogy meggyőződjön testi valóságáról, jól belecsípett saját lábába. Szinte felszisszent a fájdalomtól, ami bebizonyította, hogy most már minden rendben, és ugyanakkor azt is, hogy ami vele történik, az nem képzelődés, nem álom, hanem maga a színtiszta valóság.

A keleti varázsló barátságos mosollyal nézett körül, és örömteli hangon szólalt meg:

–    Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, akik itt vagytok ezen az ünnepségen!  Varázslótársaimat, boszorkányainkat, inasainkat! Külön köszöntöm végzőseinket, akiket ez ünnepélyes alkalommal felszabadítunk az inaskodásból, és átadjuk diplomájukat, amely feljogosítja majd őket arra, hogy önálló varázslói tevékenységet folytassanak! Végül, de nem utolsókként, köszöntelek titeket, az újonnan jötteket, akik most kezditek az inaskodás hosszú, és küzdelmes éveit! Nem titkolom előttetek! Nehéz, küzdelmes, sőt, veszélyekkel tűzdelt évek elé néztek, de ne feledjétek, hogy ha netalántán néha még túl szigorúak is lennénk hozzátok, valójában mindenkor aggódunk értetek, és mindent megteszünk azért, hogy életben maradjatok, talpon maradjatok és végül diplomás varázslók lehessetek! Gondolom, mindannyian tudjátok, hogy ez alkalommal próbára teszünk titeket, amely próba alapján eldől, hogy ki melyik varázslóhoz, melyik varázsló otthonába kerül. Isten hozott benneteket, mostantól kezdve otthonunk a ti otthonotok, gondjaink a ti gondotok!

Köszönöm, hogy meghallgattatok! Most pedig felkérem Dorka és Borka boszorkányasszonyt, hogy a megszabott próbatétel alapján ossza be az első éves inasokat.

Az egész terem feszült csendben követte az eseményeket. Két boszorkány lépett a gólyák előtt lévő asztalhoz, amelyen különböző tárgyak voltak felhalmozva. Mint két kakukktojás annyira hasonlítottak egymáshoz. Dorka és Borka ikertestvérek voltak, de volt bennük egyéb furcsaság is. Gombi szinte felkiáltott a csodálkozástól, mikor rájött, hogy mi ez a furcsaság. A két boszorkány csípőből össze volt nőve, így soha el nem hagyhatták egymást.

– Dorka és Borka vagyunk- kezdte a bemutatkozást Dorka, – és sziámi ikrek vagyunk! – fejezte be a mondatot Borka. A továbbiakban rá kellett jönni arra, hogy minden mondatot félig Dorka és félig Borka mond el. Ez elég szokatlanul hangzott, és nagyon oda kellett figyelni, hogy nehogy valami kimaradjon abból, amit ketten mondtak el.

– A próbatétel arra szolgál- kezdte Dorka,- hogy lássuk, kinek milyen adottságai vannak-fejezte be a mondatot Borka.

– Az adottságok mutatják meg,

– hogy kinek-, kinek hol van a helye.

1.-Kelet varázslójához azok a gólyák kerülnek, akik bátrak,

– határozottak, s ha kell, hősiesen harcolnak.

– Ruháján az ezüst csillagok azt jelképezik,

– hogy a felkelő nap elhozza a fényt a világnak.

2-A nyugati világ varázsmestere, azokat fogadja,

– aki nagyravágyó, agyafúrt és ravasz.

– Fekete csillagokat hord, mivel

– a lenyugvó nap után sötétség borul a földre.

3.- A délre fekvő világok nagymesteréhez azok jöhetnek,

– akik szívesen segítenek másokon, szeretik a békés, nyugodt életet.

– Az ő palástján a ragyogó aranycsillagok

– mondanom se kell, hogy a déli napot jelképezik.

4.- Észak jégvarázslója a tudósokat várja,

– az jöhet hozzá, aki jó eszű, s csak tudásra vágyik.

– Palástját kék színű csillagokat díszítik. Amire utal, az

– a felfedezésre váró ismeretlen, hideg valóság végtelen óceánja.

Aztán elmagyarázták, hogy azok, akiknek kezén vagy lábán nem tíz, hanem 12 ujja van, vagy farokkal rendelkezik, valahol több csontja van, mint kéne, vagy egyéb testi rendellenességei vannak, mint például, hogy burokban, vagy fogakkal született, vagy testét vastag szőrtakaró borítja, azok külön elbírálásban részesülnek, mert ezek a táltosságra, illetve sámánságra való elhívás jelei. De ha lenne valaki, aki többféle életformát is átélt, ami nagyon ritka eset, az is ebbe az osztályba tartozik. Miután mindezeket, egymás szavába vágva, a beszédben egymást váltogatva elmondták, intettek, hogy az ilyenek lépjenek előre a sorban, mert ők szabadon választhatnak mestert. Gombi is előre lépett. Megkönnyebbülten nézett a varázslókra, de kissé csalódottnak érezte magát az átélt izgalom után. A próbatételt sokkal nehezebbnek gondolta. Amikor azonban a varázslókra nézett, belátta, hogy bizony a választás így sem olyan egyszerű. Magán érezte a fekete palástos nyugati varázsló éles tekintetét, és hallani vélte, hogy suttogó hangon magához hívogatja. Ekkor Labanc, aki előtte lépett ki a sorból, felemelte jobb kezét, és erőteljes hangon kijelentette, hogy képességei szerint az ő helye a nyugati nagy varázsló mellett van, mert ő születésétől kezdve kedveli a sötét éjszakát.

–   Én születésemtől fogva valódi sámán vagyok, fekete párducszőr nő a hátamon, és szemeim a sötétben is látnak. – büszkélkedett képességeivel.

Gombi eddig sem kedvelte Labancot, de most még annál is nagyobb ellenszenvet érzett iránta. Semmiképp nem akart Labanccal egy házba kerülni, így ellenállt annak a kényszerítő erőnek, amely a nyugati varázslóból feléje áradt, és hangosan, hogy az egész terem hallhatta, felkiáltott:

-A keleti varázsló otthonát választom!

Felszisszent, mert olyanszerű éles fájdalmat érzett oldalában, mintha mérges kígyó marta volna meg. Nyugat varázslójának tekintetét érezte magán, de mikor felé nézett, az lassan elfordította fejét és látszott rajta, hogy most Labancot veszi szemügyre.

A próbatétel tovább folytatódott. A gólyákat névsor szerint az asztalhoz hívták, ahol az asztalon fekvő tárgyak közül, tetszés szerint, néhányat ki kellett válasszanak. A kiválasztott tárgyak jellegzetessége alapján kiderült, hogy ki melyik varázslóhoz kerül. Melinda rézmozsarat, kristálygömböt, meg egy kis mikroszkópot emelt a magasba, és rögtön az északi varázsló csoportjába került, mivel választása tudásszomjról tanúskodott. Réka teafüveket, rézüstöt, meg egy piócákkal teli befőttesüveget választott ki magának. Ezekkel, mint javasasszony, vagy talán, mint orvos, másokon lehet segíteni, ezért a dél varázslójához osztották be. Berci ékkövekkel kirakott aranyszelencét, ezüst kupát és egy jáde kőből kifaragott elefántszobrocskát tartott a magasba, Sanyo pedig mindenben leutánozta őt. Mindketten a nyugati varázsló inasai lettek, mivel ezek a tárgyak a nagyravágyás jelei, amihez sok ravaszság és furfang is szükségeltetik. Elégedetten néztek egymásra. Akarva, akaratlan, tervük sikerült, mindegyikük más-más varázsló csoportjába került.