A levendula
Nagymama

A Levendula

Volt egyszer hol nem volt, nem is olyan messze, csak a szomszéd utcában, volt egyszer egy kert. Ebben a kertben nagyon szép virágok nyíltak. Rózsa, szegfű, liliom és az ő árnyékukban szerényen meghúzódva a levendulák illatoztak. A rózsa, a szegfű, és a liliom minden nap azon vitatkoztak, hogy melyikük szebb, illatosabb és hasznosabb! Természetesen mindenik saját magát dicsérte. Ezen a reggelen is megjelent egy lepke. Reá szállt a rózsára, aki rögtön megkérdezte tőle, hogy ki a legszebb köztük? A kis lepke azt válaszolta: „Te vagy a legszebb, a legillatosabb, és a te szirmaidból nyerik a rózsaolajat.” A rózsa diadalmasan nevetett. Ekkor egy dongó a szegfűre szállt, és megpihent a szirmai közt. A szegfű is megkérdezte a dongót: „Ki a kert szépe?” „Bizonyára te vagy- válaszolta a dongó-, mert ilyen aromás illata senkinek sincs. Nemsokára megérkezett egy éhes méhecske és rögtön a liliom kelyhébe landolt, ahol tele szívta magát a finom nektárral, és még a lábait is tele szedte virágporral. Megkérdezte a liliom a méhecskét, hogy kit tart köztük a legszebb és leghasznosabbnak. „Bizonyára te vagy- lelkendezett a méhecske-, mert ilyen illatos mézet csak én fogok vinni a kaptárba! Bizonyára meg fog dicsérni a méhkirályné!” Arra repült egy molylepke is, és amint megérezte a levendulák illatát, elkezdett prüszkölni, és a rózsa szirmai közé ájult. Amikor magához tért, elkezdte szidni a levendulákat, hogy ilyen bűzt árasztanak, és arra biztatta a többi virágot, hogy száműzzék maguk közül! Nemsokára vihar keletkezett, dörgött, villámlott, nehéz esőcseppek hullottak és hirtelen nagy forgószél támadt. A rózsa, a szegfű, és a liliom szirmait leszaggatta, szanaszét hajította, és amire elállt a vihar, nem volt más virág a kertben, csak a levendulák. Három kislány jött a kertbe, virágot akartak vinni az anyukájuknak. Szomorúan néztek szét a szétzilált kertben. Az egyik kislány meglátta a szép levendulákat, és azt mondta, hogy ebből a lila virágból szedjenek csokrot. Így is történt, majd a csokrokkal felszerelve haza mentek. Az első kislány, amikor átadta anyukájának a csokrot, bocsánatot kért, hogy ilyen jelentéktelen virágot hozott, de anyukája össze- vissza csókolta érte, és azt mondta, hogy már régóta szeretne egy kis levendulát, mert az elűzi a molyokat, és azonnal be is tette a szekrénybe a ruhák közé. A második kislány, amikor haza ért, azt látta, hogy a kis öcsikéje nagyon nyugtalan, rúgkapál és sir. A nagymamája, amikor meglátta unokája kezében a levendulát, azonnal zacskót varrt, és beletette a levendulát, majd a baba ágyikójába tette. Nemsokára a kicsi megnyugodott, és vígan gőgicsélt! A harmadik kislány beléptekor anyukája éppen teát akart főzni apukájának, akit migrén gyötört, és már a rozmaringot elő is vette, de amikor meglátta a kislánya kezében a levendulát, örömmel tett a főzetbe a virágból, mert így hatásosabb lett a tea. Este pedig, amikor a kislány fürdeni ment, édesanyja egy levendula főzetet is öntött a fürdővizébe mondván, hogy pihentetőbb legyen az alvása. Így lett a lenézett virágból a leghasznosabb virág a kertben!