A szegény varga
Nagymama

Volt egyszer egy szegény ember. Ez az ember cipőfoltozással kereste a kenyerét, ő volt a varga a faluban. Volt neki egy felesége, és annyi gyereke, mint rostán a lyuk, de még annál is eggyel több. Így hát nem is csoda, hogy többet éheztek, mint ettek. Eleget törte a fejét, hogy mit tegyen, honnan kerítsen több pénzt, semmit sem talált ki.
Egyszer, amint éppen egy csizmát ragasztott meg, a csirízes dobozára reászállott egy sereg légy. Odacsapott a sapkájával, aztán megszámolta a döglött legyeket. Mit gondoltok, hány legyet ütött le? Pontosan tízet. Na, ez egy jó ötletet adott neki. Ki fogja írni az ajtóra, hogy “Én tízet ütök egy csapásra”. Ki is írta, de senki sem kérte a segítségét.
Egyszer arra járt az ördög, elolvassa a feliratot, és azt mondja magában: éppen egy ilyen erős emberre van szükségem, amikor a gonoszokat viszem a pokolba. Benyit az ajtón, és megkérdi:
– Maga az, aki olyan erős?
– Én hát.
De szegény feje olyan sovány és gyenge volt, hogy alig tudott felkelni a székről. Nézi az ördög, és azt mondja:
– Tegyünk próbát, hogy kettőnk közül ki az erősebb, az ügyesebb és a gyorsabb. Ha én győzök, viszlek a pokolba.
Na, megijedt a varga, de nem volt mit tegyen, el kellett fogadja a kihívást. De azt kikötötte, ha ő győz, az ördög adjon neki egy zsák lisztet, egy zsák rizset, és egy zsák cukrot. Nagyot kacagott az ördög, mert biztos volt benne, hogy ő fog nyerni. Azt mondja a varga:
– Lássuk, ki üt kettőnk közül tízet egy csapásra?
Ezzel kitette a csirízes edényt a napra. Szálltak a legyek reá, a varga sem volt rest, és úgy rácsapott a sapkájával, hogy rögtön ott maradt tíz légy. Megint reászállnak a legyek a csirízre, az ördög odafut, nagy szelet kavarva, mire úgy elrepültek, mintha ott sem lettek volna. Így a varga nyert.
Mondja az ördög:
– Most lássuk, hogy ki az ügyesebb, ki varr meg hamarább egy ruhát?
A varga vágott egy rövid cérnát, és elkezdett öltögetni. Az ördög nézi, és azt gondolja magában: na, én ugyan nem mind fogom azt a rövid cérnát a tűbe fűzni. Levágott egy jó hosszú szál cérnát, és kezdett ölteni. Mivel hosszú volt a cérna, mind ki és be kellett ugráljon az ablakon, hogy át tudja húzni a ruhán. Az ördög alig fogott hozzá a dologhoz, és a varga már készen is volt. Tehát másodszorra is ő nyert.
Azt mondja az ördög:
– Na, most lássuk, hogy kettőnk közül ki a gyorsabb?
Töri a fejét a varga, most mi tévő legyen? Azt mondja az ördögnek:
– Tudod, mit gondoltam? Menjünk az erdőbe, és ott fussunk versenyt.
Ebbe bele is ment az ördög, és kimentek az erdő szélére. Ott rajthoz álltak, és megkérték a hollót, hogy károgjon, mire ők futni kezdtek. De a varga csak addig futott, amíg eltűnt az ördög , akkor felkapaszkodott egy faágra, jól meglóbálta magát, majd elengedte az ágat. Hát az ág olyant repített rajta, hogy az erdő túlsó felén találta magát, éppen egy kökénybokor közepén. Akkorát huppant, hogy még a veséje is belefájdult. Ebben a bokorban aludt egy nyuszika, ez úgy megijedt, hogy egy nagyot ugrott, azzal neki futni, a varga futott a nyomában. Ekkor ért oda az ördög nagy lihegve, majd megette a méreg , hogy megint vesztett.
Most már nem volt mit csinálni, a nyakába vette a három zsákot, és cipelte a varga házához. Útközben azon törte a fejét, mit kéne tenni, hogy ne kelljen odaadni a vargának ezt a sok finomságot. Elküldte a kis krampuszt a varga házához, hogy nézzen körül, és tegyen neki jelentést.
Ennek a tudatában azt mondta a vargának, hogy ha neki adja a házából azt, amiről nem tud, ad neki egy zsák málélisztet is. Örvendett a szegényember a finom puliszkának, amit a felesége fog főzni belőle, és rögtön beleegyezett. Amikor bementek a házba, rögtön látták, hogy a bölcsőben egy kisbaba sír. Ez volt az, amiről nem tudott a varga, mert ez a gyerek azalatt született, amíg a varga küzdött az ördöggel. Sírt az ember, és azt mondta, hogy inkább nem kell neki semmi, de a gyereket nem adja oda. De a gyerekek rácsimpaszkodtak az ördögre és kiabálni kezdtek:
– Nem viszed el, rusnya ördöge!- és elkezdték csípkedni és harapni a kezét, mire az ördög úgy megijedt, hogy eszeveszetten elszaladt, nehogy a szegényember fiai megegyék. Még most is szalad, ha meg nem állt.
A szegényember családja pedig vígan élt tovább. Most már nem éheztek, és még ma is kacagják a felsült ördögöt.